A járvány Kínából indult, majd a kereskedelmi útvonalakon keresztül terjedt tovább Ázsián és a Közel-Keleten át Európába. A betegség terjedését a kereskedők, zarándokok és katonák utazásai segítették elő, valamint a rossz higiéniai viszonyok és a sűrűn lakott városok is hozzájárultak a fertőzés gyors terjedéséhez.
A Fekete Halál tünetei közé tartoztak a fájdalmas duzzanatok (bubók), a magas láz, a hidegrázás és a belső vérzések. A betegség gyakran néhány napon belül halálhoz vezetett, és a korabeli orvoslás tehetetlen volt vele szemben.
A járvány nemcsak emberéleteket követelt, hanem súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel is járt. A munkaerőhiány miatt a mezőgazdasági termelés visszaesett, a földbirtokosok kénytelenek voltak magasabb béreket fizetni, ami a feudális rendszer meggyengüléséhez vezetett. A városokban a kereskedelem is hanyatlott, és az emberek sok helyen pánikba estek, bűnbakokat kerestek, gyakran a zsidó közösségeket vádolva a járvány terjesztésével.
A Fekete Halál hosszú távú hatása is jelentős volt. A járvány túlélői számára jobb életkörülmények teremtődtek, mivel a csökkent népesség miatt több föld és munkaalkalom állt rendelkezésre. Emellett a járvány hatására a középkori Európa társadalmi szerkezete is fokozatosan átalakult, és megkezdődött a modern gazdasági és társadalmi fejlődés előkészítése.
A Fekete Halál tehát nemcsak egy borzalmas tragédia volt, hanem a középkori Európa történetének fordulópontja is, amely megalapozta a későbbi társadalmi változásokat.
